Lélekmozi 126

2010 szeptember 17. | Szerző: Izolda |

 

Egyszerűen piszok mázlista vagyok! Ha nem én lennék én, talán még irigyelném is magam, pedig az irigység szerencsére nem tartozik az erősségeim közé.

Na persze kezdhetném életem mozaikjainak felsorolását a hiányzó kockákkal is, de nem teszem. Ahogy bölcs barátnőm mondaná, amíg a lyukra koncentrálunk, nem látjuk körülötte a fánkot… És ez egy nagy igazság.

Tehát akkor nézzük a fánkot!

Jól vagyok, köszönöm, tényleg jól.

Na ná, hogy jól! Fantasztikus emberek vesznek körül, s olyan helyeken és társaságban fogadnak mindig szívesen, ahonnan csak feltöltődve jöhet haza az ember.

Egyre többször érzem azt, hogy amit igazán szívből kérek, és nagyon szeretnék, azt megkapom az élettől.

Ja, jó hosszú a lista, és napról napra gyarapszik, így vannak olyan csodák benne, amikhez még kell némi idő, de ez mit sem veszít a bennem lévő bizonyosság érzéséből, miszerint idővel azokat is megkapom majd.

Addig is meg örülünk annak, ami már van.

És nem csak örülök, de már bevett szokásom, hogy minden nap pár percet rászánok arra, hogy sorba vegyem őket, persze a köszönet és a hála kinyilvánításával onnan, ahonnan kapom. Így nap mint nap rádöbbenek, hogy mennyi mindenem van, s a még legvacakabbnak tűnő nap után is annyi mindent találok, amit akkor, abban a napban megköszönhetek. Tény, hogy a szeretet és a hála a két legnagyobb pozitív energia, s ezt is nálam sokkal okosabb emberek mondták.

Ha innen nézem, minden csak egy lecke, egy megtapasztalás. A pillanatnyi rosszban mindig benne van a jó is. Általában a nagy egonkkal akarjuk eldönteni, hogy mi az, ami jó és kell nekünk, aztán hányszor van, hogy a végén, mikor megkapjuk már nem is tetszik annyira. Tudod, vigyázz, mit kérsz, mert a végén még megkapod!

Ahelyett, hogy hagynánk magunkat sodorni az árral, szembeúszunk vele, aztán meg csodálkozunk, ha nem jutunk sehova.

Van egy rém egyszerű játék, hogyan lehet eldönteni, ha valami igazán kell és jó neked. Egyszerűen gondolj rá erősen, s figyeld meg, milyen érzéseid lesznek közben.

Ha ösztönösen elkezdesz mosolyogni, akkor nincs baj, már maga a tény, hogy elképzelted örömmel töltött el, s ha mosollyal együtt jött a jól ismert melegség érzés is, akkor nyert ügyed van.

De ha nem tudod eldönteni, ha valami nem stimmel közben, ha működésbe lépne a ’csakazértis’, akkor gondolkozz el, hogy valóban az-e, amire a legjobban vágysz, vagy amire szükséged lenne.

Tudom, ez nem mindig könnyű, de ez kicsit hasonlatos ahhoz, mint a párkapcsolatnál lévő nagy tévedésünk. Ha eleve úgy kezded, hogy majd Te idővel megváltoztatod a másikat, régen megette a fene. Fogadd el, szeresd, s ha változni is fog, önmagától teszi majd, s nem a Te akaratod függvényeként.

Na persze, ez az egész amiről eddig írtam azért nálam sem működik mindig tökéletesen, néha még bezavar az egom, meg a türelmetlenség, de szerencsére egyre többször felismerem, ha nem a jó oldaláról közelíteném meg a dolgokat, s így már könnyebb visszatalálni a helyes útra.

Minden negatív kilengésem, önmagam félrevezetése csak egy újabb felismerés ahhoz, hogy a hit, a pozitív gondolkodás vagy hívd, aminek éppen akarod az egyetlen járható út ahhoz az élethez, amit elképzeltem magamnak…folyt.köv.