Lélekmozi 129

2010 szeptember 23. | Szerző: Izolda |

 

Nem is olyan rég valakit megkérdeztem, hogy mi a legfontosabb három szó az életében, és persze válaszként én is megadtam az enyémet. Ez egyfajta zsinórmérce, etalon, ami köré szerveződik az életed. Mi az, amit minden cselekedetben, kapcsolatodban, megnyilvánulásodban ösztönösen szem előtt tartasz.

Az én három szavam: szeretet, őszinteség, szenvedély.

Szeretet – létezésünk alapja. A minden kiinduló, az éltető origó, ősenergia, ami nélkül nem is léteznénk. „Ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok.”

Önmagunk szeretete, elfogadása az alap, bármennyire is önző hozzáállásnak tűnhet is elsőre. De könyörgöm, ha Te nem érzed szerethetőnek önmagad, hogyan is várhatnád ezt el másoktól? Mint a tükör: meddig bírod nézni a saját arcodat? Egy perc? Kettő? Tíz? Másoknak mindig ugyanezt az arcot kell nézniük, ha veled vannak… S olyan sincs, hogy másokat igazán tudnál szeretni anélkül, hogy önmagad ne fogadnád el.

Szeretni és szeretve lenni, ez az egyetlen kapocs, amitől igazán kézzelfoghatóvá válik egy kapcsolat.

Őszinteség – ha önmagaddal szemben nem tudsz az lenni, másokkal sem fogsz.

Szenvedély – ez viszi előre a világot. Bármit teszel is, azt szenvedéllyel kell tenned, mert egyébként nem sokat ér az egész. Szenvedélyesen szeretni az életet, annak minden szintjét, területét. Az embereket, akik körülvesznek, a feladatokat, amiket kapsz, bármit.

Szeretettel, őszintén, szenvedéllyel megélni az életet, hát kell ennél több, amit kívánhatnék?…folyt.köv.