Lélekmozi 151

2011 április 28. | Szerző: Izolda |

 

Húsvét vasárnap, az idő kellemes, olyan épp teraszon ülős. A nyaralókat az emberek, mint rajzáskor a méhek, úgy lepték el. Kutya, macska, gyerekek, nagymama, barátok, és még aki befért a csomagtartóba.

Ők ketten szinte az egész napot a teraszon ülve töltötték, pár bögre tea, egy üveg bor, némi száraz pogácsa és maradék sütemény kíséretében. És persze együtt, beszélgetve, olykor megmasszírozva egymást, vagy csak simogatva, némán ülve vagy hangosan nevetve.

Semmit se csinálni, ez a kapcsolat igazi próbája. Tudsz-e úgy együtt lenni a másikkal, hogy nincsenek feladatok, elterelő hadműveletek, csak nézni a másikat és figyelni rá. Tudsz –e sokáig csendben lenni, csak létezni együtt…s tudsz-e kérdezni, igazán, olyan dolgokról, amikről máskor nem beszélnél, s meghallani, elfogadni a másik válaszát. S tudsz-e felelni, őszintén, amikor téged kérdeznek…

Ők tudtak, és talán épp ezért –  mint egy éles kontrasztként szemükben – tűnt fel a szembe szomszéd. Míg ők látszólag semmit sem téve ücsörögtek egész nap a teraszon, szemben szorgos munka folyt. Két házaspár, két autó, egy cél – hasznosan tölteni a napot. A nőket keveset lehetett látni, nyilván a házban főztek, a két férfi viszont az udvaron, s ki sem látszottak a munkából egész nap. Autót mostak, igen, így, együttes erővel, egész nap. Először az egyik autót tették rendbe, aztán a másikat. Egy afrikai falu lakosságának napi vízkészletét locsoltak az autókra, majd alaposan lesúrolták, komótosan, centiről centire haladva. Aztán jött a porszívózás, mindenféle külső-belső polírozás, csodaszerek spriccelése, suvickolás, lehelgetés, simogatás, s mindezt órákon keresztül. Ahogy az egyik autóval végeztek, kezdték elölről a másikkal. Szinte nem is szóltak egymáshoz közben, gépiesnek tűnt minden mozdulatuk.

Ők néha eltűntek a kisszobában, vagy csak elvesztek egymás szemében, karjaiban, de akár hányszor visszaültek a padra a teraszon, mindig ez a kép tűnt fel a szemük előtt, az autót mosó férfiak.

A lány meg is jegyezte:

– Fogadjunk, hogy mire végeznek esni fog az eső… Na, ezen aztán nagyot nevettek mindketten, s elmentek egyet sétálni, naplementét nézni a kedvenc helyükre.

Mikor órák múlva visszaértek a két férfi még mindig a kocsik körül állt, csendben gyönyörködtek munkájukban.

– Szerinted mikor foglalkoztak utoljára ennyit a feleségükkel? – a kérdés költői…Pedig biztos lehetett volna másképp is eltölteni ezt a gyönyörű tavaszi napot…és most nem is a húsvét miatt…

Beesteledett, éjszaka hatalmas eső támadt, az ő autójukat az mosta le hajnalra…folyt.köv.