<\/P>\r\n
B\u00e1r m\u00e1r el\u00e9g \u00f6reg lehetett, m\u00e9gsem l\u00e1tszott annak. S\u0151t, szinte m\u00e1r kicsit hivalkod\u00f3v\u00e1 is tette \u00faj ruh\u00e1ja, ahogy megcsillant rajta olykor a nap sugara. Gondos kezek munk\u00e1j\u00e1t t\u00fckr\u00f6zte mindez, a f\u00e9nyes lakkoz\u00e1s, a f\u00e9m cir\u00e1d\u00e1kban megb\u00faj\u00f3 apr\u00f3 fest\u00e9kp\u00f6tty\u00f6k. Els\u0151re tal\u00e1n semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, csak egy sz\u00e9pen fel\u00faj\u00edtott vas\u00fati pad. De maga a t\u00e9ny, hogy az erd\u0151sz\u00e9li kis h\u00e1z terasz\u00e1n \u00e1llott, nos elgondolkodtat\u00f3 volt n\u00e9mik\u00e9pp. Az emberek sorsa a t\u00e1rgyak sorsa is? Vagy a t\u00e1rgyak sorsa az, hogy \u00f6r\u00f6klik gazd\u00e1juk \u00e9let\u00e9t? De h\u00e1t egy pad, ami kitudja h\u00e1ny \u00e9vtizedik \u00e1llt egy \u00e1llom\u00e1s peronj\u00e1n, \u00f3hatatlanul felveti a k\u00e9rd\u00e9st, hogy birtokolt gazd\u00e1tlans\u00e1ga vajon kinek a sors\u00e1t t\u00fckr\u00f6zi? A gyermek\u00e9t? \u2013 aki az \u00fat v\u00e1rokoz\u00e1s\u00e1nak izgalm\u00e1ban fel-fel pattan, apr\u00f3 l\u00e1baival harangozva rugdosva, \u00e9s s\u00e1ros kis cip\u0151j\u00e9vel felm\u00e1szva lesi, hogy j\u00f6n-e m\u00e1r a vonat, ami elrep\u00edti a csod\u00e1snak t\u0171n\u0151 ismeretlenbe? A fi\u00fa\u00e9t? \u2013 aki percenk\u00e9nt n\u00e9zve az \u00f3r\u00e1j\u00e1t \u00fcl, egyenes h\u00e1ttal, szem\u00e9vel a semmibe meredten k\u00f6z\u00f6nyt sz\u00ednlelve, izzadt kez\u00e9ben egy ibolyacsokorral? A n\u0151\u00e9t? \u2013 aki s\u00falyos szatyrait maga mell\u00e9 t\u00e9ve, szem\u00e9ben a f\u00e1sults\u00e1g tompa f\u00e9ny\u00e9vel, kez\u00e9ben a munka f\u00e1radt remeg\u00e9s\u00e9vel, fej\u00e9ben a m\u00falt halv\u00e1nylila eml\u00e9keivel v\u00e1r? Az \u00f6reg\u00e9t? \u2013 aki b\u00fcd\u00f6ss\u00e9get \u00e1raszt\u00f3 szatyraival biztos\u00edtja mag\u00e1nak a nyugalmat, a pad birtokl\u00e1s\u00e1t egy-egy \u00e9jszak\u00e1ra? S megannyi \u00e9let, melynek cik\u00e1z\u00f3 rohan\u00e1s\u00e1nak r\u00e9szese egy-egy percre, \u00f3r\u00e1ra, hogy azt\u00e1n a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban \u00e1tadja hely\u00e9t az \u00fajonnan j\u00f6v\u0151knek. S most itt \u00e1ll, az erd\u0151sz\u00e9li kis h\u00e1z terasz\u00e1n, szinte elhagyottan. De ahogy le\u00fcl\u00f6k, s lassan elcsendesedik k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem a vil\u00e1g, mes\u00e9lni kezd. Halv\u00e1ny suttog\u00e1s, apr\u00f3 kacag\u00e1s, mosoly \u00e9s nevet\u00e9s, s\u00edr\u00e1s \u00e9s sz\u00fclet\u00e9s - apr\u00e1nk\u00e9nt fedi fel el\u0151ttem titkait. A m\u00falt eml\u00e9keit, melyek a jelenen \u00e1thatolva a l\u00e1t\u00f3hat\u00e1r messzes\u00e9g\u00e9be vet\u00edtik a j\u00f6v\u0151t. S minden t\u00f6rt\u00e9net m\u00e1r az \u00e9n t\u00f6rt\u00e9netem, minden k\u00f6nnycsepp az \u00e9n k\u00f6nnyem, minden \u00e9rz\u00e9s az \u00e9n \u00e9rz\u00e9sem. \u00c9n vagyok a gyerek, a fi\u00fa, az \u00f6reg, hogy holnap ism\u00e9t gyermekk\u00e9 v\u00e1ljak \u00e9s \u00faj csod\u00e1kat, \u00faj szerelmeket keresve t\u00e1ncoljam tov\u00e1bb az \u00e9letet. Tegnap egy \u00e1llom\u00e1son \u00e1llt, ma egy teraszon, holnap tal\u00e1n egy temet\u0151ben, <\/SPAN>b\u00f6lcs n\u00e9mas\u00e1ggal hordozza \u00e9let\u00fcnk titkait. <\/SPAN><\/P>\r\n De ha j\u00f3l figyelsz, ha egy kicsit le\u00fclsz ebben a folytonos rohan\u00e1sban, ha kiz\u00e1rod a k\u00fclvil\u00e1g zaj\u00e1t, akkor meghallod azt a t\u00f6rt\u00e9netet, amit csak Neked sz\u00e1nt....folyt.k\u00f6v.<\/SPAN><\/P>\r\n <\/P>","type":"rich"}