Lélekmozi 145

2011 január 24. | Szerző: Izolda |

 

A háromfejű sárkány a hegytetőn ült, és a kismadarat nézte.

A madár a kiálló szirt szélén tollászkodott. Finoman igazgatta apró csőrével a szárnyait, s néha csak úgy, a maga kedvéért beletrillázott a levegőbe.

A sárkány önmagával beszélgetett, megtehette, hisz három feje volt, Irigység, Mohóság és Butaság.

Irigység hallgatta a madár énekét s bosszankodott magában, mert hiába próbált ő is trillákat kicsalni torkából, bármennyire is erőlködött abból csak lángok és bűzös kén csapott ki.

Mohóság kapzsin nézte a színpompás tollakat, s arra gondolt, hogy ha azok a tollak is az övé lennének mennyivel szebb lenne, és talán Ő is sokkal kecsesebben tudna repülni, épp úgy, mint a kismadár.

Butaság felváltva hallgatta Irigység és Mohóság dünnyögéseit, és bőszen bólogatott mellé.

Eközben a kismadár egykedvűen folytatta napfürdőzését, s tudomást sem vett a sárkányról.

Irigység azon gondolkodott, hogy egyszerűen csak rá kellene fújnia egyet a madárra, s az a kitörő lángokból egy pillanatra hamuvá válna.

De Mohóság egyből ellenezte az ötletet, mert akkor semmivé válnának a madár tollai is, s azokat ő szerette volna magának.

Egyre hevesebb vitájukban mindkettő annyira ragaszkodott a saját elképzeléséhez, hogy félő volt, hogy a sárkány mindjárt leharapja egyik fejével a másikat.

Butaság megijedt, hogy ő is veszélybe kerül s hirtelen kieresztve a hangját elordította magát.

Erre a kismadár összerezzent, s még egy utolsó trilla kíséretében a magasba szállt.

Felmérve a veszteséget Irigység és Mohóság egyszerre vetette magát Butaságra, akinek esélye sem volt a túlerővel szemben.

Mohóság, ahogy megérezte a vér szagát egy hirtelen mozdulattal Irigységre vette magát.

Pár percig azt hitte, hogy győztes, csak ahogy a két nyakból szivárgó vér lassan elvette az összes erejét, akkor döbbent rá, hogy a többiek nélkül ő is menthetetlen, s holtan bukott a porba.

A kismadár még egy pillantást vetett rájuk, aztán végleg eltűnt a szivárvány mögött….folyt.köv.