Lélekmozi 132

2010 október 2. | Szerző: Izolda |

Óriás voltál, csak álltam, s a nyakam is belefájdult a nézésbe. Hiába szóltál, hangod onnan fentről más szférába vitte a szél.

Egyszer megsajnáltál, s két erős karoddal felemeltél egy felhőre.

Azóta ezen a felhőn ülök.

Nem tudtam, hogy a felhők közt élni is felér egy börtönnel…folyt.köv.

Kövess minket a FACEBOOK-on is

Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

E-mail címed:

Neved:

Hozzájárulok, hogy a Central Médiacsoport Zrt. Cafeblog hírlevelet küldjön számomra.